A szünet nélküli digitális kommunikáció a többiekhez való kényszeres hasonuláshoz vezet. Az erőszakos konszenzus a többségitől eltérő minden világképet gyűlölet tárgyává tesz. Ez a konformitás önkényuralma – vallja a sztárfilozófus, aki eredetileg kohászatot és teológiát tanult.
Byung-Chul Han szöuli születésű, évtizedek óta Európában élő baloldali filozófus, a neoliberalizmus kérlelhetetlen kritikusa. Életútjának egyedi és felettébb szórakoztató motívuma, hogy ifjúként hazájában kohászatot, Németországban pedig katolikus teológiát tanult. Eddigi legismertebb munkája a 2015-ös A kiégés társadalma volt, a Pszichopolitika már szerzőnk tizenhatodik könyve.
Han szerint a 21. századi hatalomgyakorlás algoritmusa a neoliberális kapitalizmus és a fejlett technológiák házasításából születő pszichopolitika.
Utóbbi zsenialitásának kulcsa, hogy – szemben az előző korok elnyomó rendszereivel – látszólag nem büntetésre, hanem egyenesen kényeztetésre épül. Fő eszköze a játékos kommunikációra épülő érzelmi manipuláció. Egyénként szabadnak érezzük magunkat, magunk osztjuk meg a legkülönfélébb alkalmazásokban az adatainkat, amelyekkel aztán a techmonopóliumok kereskednek. Közben a polgárból árucikk válik, új életterünk a „digitális panoptikum”, berendezkedésünk pedig az „átláthatóság diktatúrája”.
E mostanra jól ismert – s az utóbbi hetek netflixes sikerfilmje, a Társadalmi dilemma által is taglalt – problémánál azonban Han mélyebbre ás. Könyve keserű és szókimondó stílusban tárgyalja a technológiai alapú kapitalizmus politikai viselkedésre gyakorolt hatását, aminek során a közösségközpontú szemléletet az egyéni fogyasztó kizárólagos nézőpontja váltja a demokráciákban. A politikára nem közös ügyként vagy saját felelősségként, hanem egyfajta klasszikus piaci szolgáltatásként tekintünk, ahol a vásárlói magatartás kimerül a termékre való panaszkodásban. Nem csodálkozhatunk, hogy maguk a politikusok is elkezdtek mint vásárlókra tekinteni a választóikra.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Az ír szakember szerint játékosai készen állnak a Noah elleni BL-selejtezős párharcra.
Újabb nagyívű terveket vázolt fel Friedrich Merz.
